A lévai születésű ismert Afrika-kutató, zoológus, vadász, természettudományi író Kittenberger Kálmán életének utolsó tíz évét Nagymaroson töltötte feleségével együtt. Habár egyes források szerint már 1920-ban birtokba vette a házat. Az 1958-ben elhunyt Kittenberger élete során 6 alkalommal járt Afrikában, összesen 16 évet töltött kint. Ezalatt az idő alatt közel 300 állatfaj több tízezer példányával gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeum állattani gyűjteményét. A sors fintora, hogy 1956-ban tűz ütött ki a Nemzeti Múzeumban, amelyben a Kittenberger expedíciói során gyűjtött anyag nagy része hamuvá lett.

Lakóháza ma is látható a róla elnevezett utca 20-as száma alatt. A ház mögötti hegyoldalban van eltemetve a kutató kedvenc vadászkutyája, Szikra, sírkövének felirata még ma is olvasható. A Sylvia Laknak is nevezett ház mögött egy 3-4 méter magas fatönköt is láthatunk, amelynek tetején Kittenberger Kálmán fából készült mellszobra van. Állítólag a ház gyakori vendége volt Fekete István író, továbbá Kittenberger sógora, a másik Afrika-kutató és ornitológus Kovács Ödön.

A ma ismét lakóházként funkcionáló épületben néhány éven át a kutató afrikai emlékeiből és gyűjteményéből álló tárlatot tekinthették meg az érdeklődők. Ezeket a tárgyi emlékeket 2011-ben átszállították a keszthelyi Helikon kastélymúzeumba az ottani vadászati kiállítás gyűjteményének gazdagításához.

Kittenberger nevét viseli a helyi általános iskola is. A dr. Sváb Gyula miniszteri tanácsos tervezte iskolát 1913-1914-ben építették. Nagymarosi látogatásunkkor érdemes megcsodálni az épület majolika díszítéssel gazdagon ékesített homlokzatát.

A város főterén, a könyvtár előtti parkban kapott helyet Kittenberger Kálmán 1971-ben készült mellszobra, amelyet az első Vadászati Világkiállítás megnyitóján lepleztek le.

A kutató tiszteletére a város minden évben megrendezi a Kittenberger Kálmán Napok elnevezésű rendezvénysorozatát, ahol zenei programokon, horgász-, főző- és kutyás versenyeken, kézműves foglalkozásokon, kiállításokon vehetnek részt a látogatók.

A kutató halálának évében nyitotta meg kapuit a Veszprémi Állatkert, amely Kittenberger Kálmán nevét viseli.