A község, sőt a Balaton-felvidék legjelentősebb román kori épülete a római katolikus templom. A hatalmas, román stílusú, vörös homokkő templom a XIII. században, a tatárjárás után épült, valószínű spanyol mintára. Elsőként a tornyot emelték. (Helyén előtte már állt egy kis, XI. sz.-i templom, amelyet elbontottak.) A török időkben tűzvész által megrongált épületet Padányi Bíró Márton – a későbbi veszprémi püspök – itteni prépostsága idején állították helyre, s a kor ízlésének megfelelően részben barokk stílusban átépítettek (1749).

Figyelemre méltó román stílusú, gazdagon tagozott kapubélletének szépen faragott állat- és emberfigurákkal díszített fejezete. A kapuzat fölött három félköríves, egymástól kettős féloszlopokkal – amelyeket ún. Herkules-csomók és az oszlopfőknél akantuszlevelek díszítenek – elválasztott ablak van. A templom berendezése barokk (VIII. századi), a keresztelőkút viszont a XIII. századból való.

Közelében áll a barokk egykori prépostsági ház (XVIII. század első fele). Műemlék jellegű a volt Köves-kúria, amely 1792-ben épült.

A település jeles szülötte Pápay Sámuel (1780–1827), aki az első, magyar nyelvű irodalomtörténetet írta 1808-ban, „A magyar literatura története” címmel.

A település határában található a Malomvölgy Oktatási és Szabadidő Központ, mely a Snétberger Zenei Tehetség Központnak is helyet ad. Itt fiatal tehetséges hátrányos helyzetű zenészeknek lehetőséget a tanulásra.